fredag 26 december 2014



kétszer olyan öreg és félig olyan szép vagyok mint te

somogyi réka (2014/27 számú december 22.) festménykezdetéhez *

egyik évben ilyenkorra már elfogyott a só
s akkor elmegyünk
hát persze hogy elmegyünk majd
egy másik országba ahol minden működik
s főleg az ami az előzőben nem még a nem fontos
a nem jelentős a nem életbevágó még a nem is még az is működik
és kimondjuk itthon vagyunk ez az otthonunk

s akkor mikor egyik évben ilyenkorra már elfogyott a só és
nincs
egyedül még a magány sincs
egyedül élet csak magán
a marson kívül van
a férfiban
a kapkodó lélekzet
az elfogyó játékban

s akkor ilyenkor mikor egyik évben ilyenkorra már elfogyott a só és
kézrátéttel
négyzetmilliméteremként
megismernek
majd
ugranak egyet
köbömként üregeikben
éltetik hamvadó testem
jó nekik legyek

s akkor ilyenkor mikor egyik évben ilyenkorra már elfogyott a só és
már kérdés lesz van-e még egy év hogy ilyenkorra megint elfogyjon a só
akkor elmegyünk
hát persze hogy elmegyünk majd
egy másik nőhöz akinél minden működik
s főleg az ami az előzőben nem még a nem fontos
a nem jelentős a nem életbevágó még a nem is még az is működik
és kimondjuk itthon vagyunk ez az otthonunk

s akkor egy ilyen évben
lassan már ez az utolsó alkalom elmondani
nem lesz több ilyen
mostantól sózzák majd az utakat
a kavicsoknak nyoma sincs majd
s akkor állok embermagasságban
bevásárlólista és mosás a tét
én meg itt veled beszélek
én itt a kavicsok árnyékát laposom
te meg a vonal másik végéről csak ezt látod

nekem a szemem zöld
neked a vérem is kék
elejtett testem
a kavicsok árnyékában
a rádvárás
higanya
nekem a szemem zöld

neked a vérem is kék

https://www.facebook.com/123271114416092/photos/a.576618909081308.1073741842.123271114416092/741912809218583/?type=1&theater

söndag 7 december 2014

végtelen ádvent

csak lesz még talán idő
nekem is
megépíteni a feledés emlékművét


jön

nemsokára a magyar fejekben
einstein is relatív
nemsokára a magyar fejekben
nincs érték
csak önök kérték
és akik félték
einstein is relatív
csak őse csak ismerőse
a világ ismert hőse
jön
nem sokára
már most késő


be kéne én is vezessem már a vacsora adót

meglátnám az utcán s bekötném a szemét sállal
vagy elvakítanám a sallal
s bevezetném a konyhámba
uralja
vagy vesse alá magát
mint canettinél
legyen a vacsora adóm
-csak az ecetet ne feledje-
utána még mosogathat is

u.i. enyhe nyelvtudás jeligére kiadó és segítség vagyok:szövődményes védőnők előnyben
szerelem hetedszer

rájöttem, egy gyáva, interkulturális féreg vagyok;
munkahelyi balesetet szenvedtem illetve okoztam magamnak; mert mindenből ki akarom hozni a legjobbat; a javam;
mert megint mindent egyszerre illetve egyidőben akartam megélni illetve gondoltam megélni;
hogy nehogy ráfázzak egyidőben vettem fel a kesztyűm, de már itt is helyesbítenem kell, akartam felvenni a kesztyűm meg hallgattam a rádiót (igen, a svédet) meg gondoltam a tegnapi kérdésre, h elmegyek-e vele kávézni a munka után, illetve h mit fogok ma kérdezni tőle, meg főleg mit is mondok majd neki, h én erre még nem vagyok érett, ha ezt ő valóban így gondolta-e sőt képzelte, h én az 50+ még képes-e, hajlandó-e, tud-e egy ilyen kapcsolatot kezdeni, de vagy csak egyáltalán gondolni is és akkor jött az összes akadály olyan mint kanyar meg bevenni s én nem voltam magamnál, fékezni kellett s a fék müködött, de olyan hatékonyan hogy fejreálltam illetve a bicikli, aminek az volt a lett következménye, h rámesett a félszázkilós bicikli;
és minden itt kezdődött:
ott fexem a földön, szerencsémre senki nem jött az ipari garázsban, h megkérdezze, segíthetne-e, úgyhogy a pillanat meghosszabbította az amúgy is rövid gyermekkorom;
fexem a földön, nem először, azért ez hozzám tartozik, szoktam ilyet már, de úgy látszik nem elégszer, rajtam a bicikli, illetve nem rajtam, mert csak a bal bokámon, de erre még nincs időm ezt megérteni, csak látom magam, egy hulla vagyok, látom, örülök, holnap nem kell mennem dolgozni, holnap már nem vagyok senki, illetve már most sem, de ezt nincs időm felfogni, mert mennem kell tovább dolgozni, mert munkaidő van, fizetnek érte és meg kell mondanom a szőke nőnek, én erre még nem vagyok megérve, és azt is, nem is tudom, akarom-e h megérett legyek, mert most csak egy intertextuális kafka féregnek érzem magam;
de tudta mindezt a nő, mire odaértem befestette haját, most fekete és munkahelyet is cserélt és csak annyit mondott, tudod mit, ezt mondd annak a szőkének;

de most és még mindig az aggaszt az perel itt bent csak az, h aki holnap ugyanarra a biciklire űl, tud-e arról én vagyok az, aki nem szerelem meg a biciklit egy ekkora baleset után; 

torsdag 4 december 2014

vers

ajánlás: részekbelieknek egészen

ha már benne vagy hogyan szólnál bele
lesz-e még példának felhő
testedzésed mi elfedje
holdam
elszakított testrészed
kezed narancsom héja
földszagért esdeklő
kitalált szavaim

emlékezete az érintés árnyékában
a vers

måndag 3 november 2014

a másik

hetedik

visszaigazolt kettős magánügy

szerelem